Párokkal beszélgetve gyakran kapom meg a kérdést, hogy a szexnek vajon mekkora jelentősége van egy párkapcsolatban? Evidensen vágjuk rá, hogy hatalmas. Pedig ez is nézőpont kérdése.

Nem mindegy, hogy egy boldog párnak vagy egy problémákkal küszködő párnak tesszük fel ugyanazt a kérdést: Szerintük mekkora jelentősége van a szexnek a párkapcsolatukban? A boldog pár azt fogja mondani, hogy mondjuk kb. 10%, egy összetevőnek fogják tekinteni a sok minden közül, ami boldog párrá teszi őket. A boldogtalan pár pedig azt fogja mondani, hogy 90%, óriási a jelentősége, szinte mindennek azt az okot fogják megjelölni, hogy nincs vagy nem jó köztük a szex.

Tehát a szex jelentősége a kapcsolatunkban relatív. Ha nincs vagy nem tudtuk ebéli igényeinket nagyjából egy szintre hozni, akkor probléma forrása lesz, minden mást működésképtelenné tesz. Ha rendben vagyunk ezen a téren, akkor a jelentősége is kisebb lesz, s meglátjuk, mennyi más terület van még a kapcsolatunkban, amikkel együtt lesz boldog és kiegyensúlyozott a kapcsolatunk.

Na, de mikor mondhatjuk, hogy rendben van a szex köztünk? Jellemzően mennyiségben mérjük, abban tudjuk a leginkább megfogalmazni. A szakirodalom szerint a napi egy és a havi egy között minden a normálisba tartozik, csak az ettől eltérőeknél mondhatjuk azt, hogy kileng a normalitás skálájából. A napi egy és a havi egy között pedig az adott párnak kell megtalálni a közös nevezőt. Mindannyian egyfajta igénnyel születünk, amit aztán a neveltetésünk, a minket körülvevő szociális háló nagyban átformál. De a tényleges szükségleteink a kapcsolatainkban racionalizálódnak. Azaz nem úgy érkezünk meg a földre, hogy az én normális szexuális igényem az a heti négy alkalom és mindenki más, akivel ez nem tud meglenni, az nem való hozzám. A párkapcsolatainkban egymáshoz idomulunk, csiszolódunk, kompromisszumokat kötünk, s ez a terület is azok közé tartozik, ahol a kettőnk igényeit közös nevezőre kell hozni.

Ha szexről van szó, s még keresésben van valaki, felmerül az a kérdés is, hogy mikor történjen meg az első alkalom, mikor kerüljön be a szex is az ismerkedés folyamatába? Egymásnak feszülnek a pro és kontra érvek, miszerint minél előbb túl kell lenni rajta, hogy megtudjuk, kompatibilisek vagyunk-e az ágyban is, illetve pont hogy nem kellene elsietni, mert idő előtt varázsát veszti az ismerkedés, s épp ezért nem tud aztán majd tényleges, működő párkapcsolat szintjére lépni.

Arról információt szerezni, hogy a másikkal mennyire vagyunk egy hullámhosszon, mennyire tud működni a szex közöttünk, anélkül is tudunk az ismerkedéskor, hogy a tényleges aktus megtörténne. Ha valakinek fontos az érintés, szeret ölelkezni, csókolózni, szüksége van rá, hogy egymáshoz érjünk, sejthetjük belőle, hogy a testiség más területei is fontosak lesznek számára. Ha az ismerkedésünkkor elhúzódik, irtózik a testi érintéstől, kihúzza a kezét a kezünkből, nem kezdeményezi, kerüli a csókokat, akkor pedig sejthetjük, hogy a többi területen sem leszünk egy hullámhosszon, mások az igényeink vagy épp nincs meg a szükséges, de legfőképpen kölcsönös vonzalom hozzá.

Épp ezért nem tartom jó iránynak az azonnali vagy minél előbbi ágyba bújást, mondván, hogy minél előbb meg kell tudni, működik-e köztünk a szex. Ráadásképp maga a szex, ha a fontossága kölcsönös mértékű a két félnél, akkor egy tanulható dolog. Sőt, minden párkapcsolatban újra kell tanulnunk jól csinálni. Ugyanis minden párnál más lesz a jó szex, minden partnerünknél más lesz az, amit ő szeret, ami neki esik jól, amit és ahogyan ő szeret. Ezeket kitanulni pedig idő és több alkalom. Össze kell csiszolódni, ki kell ismerni egymást, túl kell lenni a kezdeti vizsgadrukkon, illetve azon az időszakon, amikor lepedőakrobatának akarjuk mutatni magunkat, hogy minél inkább lenyűgözzük a másikat. Azaz a ténylegesen jó és minőségi szex is idővel alakul ki egy párkapcsolatban. Az első (néhány) alkalomból megítélni és döntést hozni magáról az egész kapcsolatról is, nagy eséllyel túl korán meghozott és elhibázott lesz.