Ismerős az a mondat, hogy “Meghalni sincs időm, nemhogy a családomra, a páromra”? Ha neked sem új keletű az a probléma, hogy nincs időd a párodra, a családodra, tarts velem ebben a cikkben, nézzük meg együtt, hogyan találhatsz megoldást rá.
Számtalan példát látok a környezetemben, sőt a saját környezetemben is, amikor emberfeletti teljesítményt kell nyújtania valakinek az élete egyéb területein, a munkájában, a szakmájában. De közben mégis sikeres párkapcsolatot, családi életet tartanak fenn. Aztán a másik oldalról meg rendre hallom a beszélgetéseim során, hogy embereknek nincs idejük a magánéletükre, a párjukra, a családjukra. S felmerül bennem a kérdés, hogy akkor hogyan csinálják azok, akik leteszik az asztalra azokat az óriási teljesítményeket, s mégis megy nekik? Mit csinálnak ők másként? Mi az ő titkuk? Úgyhogy hosszú ideje módszeresen követem és figyelem őket, hogy ellessem a “titkaikat”.
Látok magam körül számtalan szakembert, legyen szó párkapcsolati területen dolgozókról, üzleti világban, marketingben ismert nagy nevekről, akik évente több tíz, de van aki százas tételben mérhető napot tölt távol az otthonától. Vagy olyanokat, akik napi szinten több előadást tartanak, este még zoom meetinget tartanak, éjjel pedig írják a könyveiket. Vagy olyanokat, akik napi 10-12 órákat dolgoznak, hétvégén is, mert a vállalkozásukat építik.
Elkezdtem megfigyelni őket, mit csinálnak másként. Először is azt láttam, hogy ezek az emberek nagyon komolyan veszik az egészségüket. A különböző konferenciákon, rendezvényeken volt alkalmam többüket egészen közelről is szemügyre venni. Azt figyeltem meg, hogy ők azok, akik nem szedik kétszer tele a tányérjukat, nem eszik degeszre magukat. Sütemény helyett mindig gyümölcsöt választanak. Lift helyett pedig lépcsőznek. Reggel sportolnak, mozognak. Azaz nem engedik el magukat.
Ellenben mit hallok a másik oldalról? “Nekem nincs időm edzeni.”, “Azt eszem, amit épp találok, nincs időm még erre is odafigyelni.”. Pedig ha nagy nyomás alatt nagy teljesítményt szeretnél elérni, a legfontosabb, hogy vigyázz magadra, figyelj oda az egészségedre. Ettől lesz állóképességed, ettől lesz elegendő energiád az életed minden területére.
A másik nagyon fontos dolog, amit megfigyeltem ezeknél a “nagy embereknél”, hogy nagyon komoly szokásokat alakítottak ki a családi kapcsolataik működtetésére. Azaz nem bízzák a véletlenre, mi épp hogy sikerül, hanem konkrét szokásokat és rituálékat fejlesztettek ki a számukra fontos kapcsolatokban.
Például az egyik idősebb szakmabeli társamnak már felnőtt gyerekei vannak. Ő tökéletesen tudja, hogy melyik gyermeke mikor kel, mikor indul el dolgozni. Ezért ő is korán kel, és mindegyiket sorban felhívja abban az időpontban, amikor az már az autójában ül és úton van a munkahelyére. Nem bízza a véletlenre, hogy mikor és hogyan tudják tartani a kapcsolatot. De van olyan is, aki minden egyes nap felhívja az édesanyját. Nem telhet el nap enélkül, mert a szüleinkkel való rendezett viszony ugyanolyan fontos, mint a gyerekünkkel vagy a párunkkal való kapcsolattartás.
Ezeknek az embereknek általában nagyon zsúfolt a naptárjuk, tele vannak munkával. Azonban évente többször kivesznek legalább egy egybefüggő hetet, amikor csak és kizárólag a családjukra, a párjukra fókuszálnak. Ez idő alatt nincs munka, nincs telefon, nincs e-mail, csak egymásra figyelnek. 100%-osan. Olyan programokat szerveznek ezekre az időszakokra, ahol ez maximálisan megtehető. Sokan mennek el ilyenkor például gyalogtúrákra, ahol kettesben vannak a párjukkal és beszélgetnek közben egész nap.
Többeknél megfigyeltem, hogy minden egyes napjukban van legalább egy fix pont, egy szokás, amit megtesznek a párjukkal közösen. Például minden este pontban kilenc órakor megesznek egy kocka csokit. Ha együtt vannak, akkor együtt, élőben, ha épp távol vannak egymástól, akkor külön, közben telefonon vagy videóchaten beszélgetve egymással. Erre tudatosan készül is a távol lévő fél és az utazásaihoz visz magával csokit, hogy ez a rituálé soha ne maradjon el.
De ilyenek lehetnek az olyan egyszerű dolgok is, minthogy együtt étkeztek, együtt ültök az asztalnál, a mobiltelefonokat nem viszitek magatokkal az asztalhoz. Vagy hogy együtt keltek, de még inkább, hogy együtt fekszetek le aludni.
Vannak párok, akik kijelölnek minden hétből vagy hónapból egy estét, ami az ő randiestéjük. Mindegy, hogy pár hónapja vagy több évtizede vannak együtt. Egy este minden héten vagy hónapban csak az övék. Ha még kicsik a gyerekek, elviszik a nagyszülőkhöz, bébiszittert hívnak és csak kettesben vannak, közös programot csinálnak. A szó szoros értelmében randiznak, mint a kapcsolatuk legelején.
Vannak, akik kijelölnek tematikus napokat. Például az egyik kereskedelmi lánc aktuális nemzetközi konyhát kínáló akciója szerint, amikor ott épp olasz, görög, kínai, spanyol, mexikó stb. hét van, akkor ők is bevásárolnak ezekből az ételekből és azon a héten családilag annak a népnek megfelelő estet tartanak.
Keressetek ezekhez hasonló saját szokásokat, amelyek csak a tieitek, amikhez minden körülmények között ragaszkodtok, amelyek segítik fenntartani az összetartozás érzését, amik feltöltenek titeket. Akkor is, ha épp nem tudtok együtt lenni. Fontos, hogy minden kapcsolatban meglegyenek a közös rituálék, hiszen az ismerős dolgok biztonságérzetet adnak, miközben minőségi időt töltötök együtt.
Nem lehet arra alapozni, hogy egyszer jól választottunk (párt) és ő ki fog tartani mindig minden körülmények között mellettünk. Ha nem figyelünk rájuk, nem fordítunk elegendő időt és figyelmet rájuk, akkor a legszilárdabb alapokra és legkomolyabb összeillőségre alapuló kapcsolatok sem maradnak a végtelenségig működőképesek.
Azok, akik sokat dolgoznak, s nem vezetnek be a fentiekhez hasonló tudatos dolgokat a családi életükbe, ők igazából soha egyikben sem tudnak 100%-osan részt venni. Munka közben lelkiismeret-furdalásuk lesz, hogy most épp a családjukkal kellene lenniük, ezért nem 100%-os ott sem a figyelmük. Amikor pedig a családjukkal, a párjukkal vannak, akkor meg a munkán kattognak, s hogy az az idő alatt már mennyi mindent meg tudtak volna csinálni a munkájukban. Azaz abba az irányba sem lesz sem felhőtlen, sem 100%-os a figyelmük. Azaz egyik sem lesz igazán jó. Ezek csak akkor működnek, s ezt figyeltem meg az általam vizsgált embereknél is, ha mindegyikben fókuszáltak tudunk maradni, arra figyelünk, amelyiknek épp ideje van, s így nem teszi tönkre egyiket sem a lelkiismeret-furdalásunk.
Mindezzel nem azt mondom, hogy az a normális és mindenkinek olyan emberfeletti teljesítményt kellene nyújtani az életében, mint az általam megfigyelt és csodált emberek. Arra szeretnék rávilágítani, hogy bármi is a munkánk, a szakmánk, a vállalkozásunk, tudatos döntések kellenek, nem szabad a véletlenre bízni a kapcsolatainkat, szabályokat, kereteket kell felállítanunk, amiket minden körülmények között betartunk, különben épp a háttérországunk, ami a legfontosabb lenne a számunkra, amiből táplálkoznánk, ami a boldogságunkat adná, az fog kártyavárként összeomlani.
