A sors különös játéka, hogy a hazai krónikák leginkább megvetett uralkodója és a jelenlegi politikai helyzet között szinte hátborzongató a hasonlóság.

Ha fellapozzuk a történelemkönyveket, Orseolo Péter pontosan azzal írta be magát a nemzeti emlékezet fekete könyvébe, hogy a saját hatalmi ambíciói érdekében gondolkodás nélkül feláldozta az ország függetlenségét. Amikor 1041-ben a magyar főurak elűzték a gőgös és elnyomó () stílusa miatt, ő egyből a német-római császárhoz, III. Henrikhez rohant segítségért. A trónért cserébe aztán 1045 májusában Székesfehérváron szó szerint hűbérbirtokként ajánlotta fel Magyarországot a külföldi birodalomnak. Kiszorította a hazai vezetőket (), a kulcspozíciókat külföldi érdekek kiszolgálóival töltötte fel (), mert szentül hitte, hogy ha a külső uraknak engedelmeskedik, a hatalma érinthetetlen lesz.

A történelemkönyveket azonban a ma emberének is érdemes lenne forgatnia, mert a modern kori Péterünk – úgy tűnik – centire ugyanezt a hűbéresi kottát játssza le a szemünk előtt. Nem kell a sötétben tapogatóznunk, elég csak megnézni az elmúlt hónapok és hetek nyilvános eseményeit. Ott volt a müncheni biztonságpolitikai konferencia, ahol Magyar Péter sietve igazodott Friedrich Merz német kancellárhoz, vagy az a brüsszeli és strasbourgi színfalak mögötti világ, ahol Manfred Weber, az Európai Néppárt elnöke nyíltan, kamerák előtt ünnepelte őt, és ki is mondta a lényeget: az európai bürokraták számára „megérte a befektetés” Magyarországon.

A külföldi minták szolgaian pontos másolása az első hivatalos miniszterelnöki úton, Varsóban folytatódott, ahol jött a látványos ölelkezés Donald Tuskkal, Brüsszel legfőbb lengyel helytartójával. Azt a szuverenitást teljesen feladó „lengyel utat” akarják ránk erőltetni, ami a nemzeti érdekek bírálat nélküli feláldozásáról szól. De az igazi történelmi és politikai abszurd csak ezután következett a bécsi látogatáson, ahol Christian Stocker osztrák kancellár mellett állva büszkén bejelentette: idén szeptemberben közös magyar-osztrák kormányülést tartanak Gödöllőn. Alig másfél hete alakult meg az új kormány, de máris visszahoznák a közös, birodalmi kormányzást a sógorokkal? Tényleg ennyire hiányzott a Monarchia, hogy osztrák miniszterekkel közösen akarják szabni a hazai politika irányvonalát?

Orseolo Péter is azt hitte ezer évvel ezelőtt, hogy ha teljesen behódol a külső birodalmi akaratnak, akkor örökre berendezkedhet. De a magyarok végül mindig elzavarják azokat, akik hűbéresként, aprópénzért árusítják ki a hazájukat a külföldi uraknak. A múlt tanulsága egyértelmű, a nemzeti emlékezet pedig nem felejt.