A 2020 őszén megjelenő, Pasit a netről című könyvem témája a netes társkeresés. Ez egy gyakorlati kézikönyv, amely a nőknek segít abban, hogyan ismerkedjenek ezeken az oldalakon. Na de honnan is az ötlet, hogy erről könyvet kellene írni, ráadásképp pont nekem?
Kezdjük a kérdés második felével. Nyolcéves koromban már programozni tanultam, amikor még a jó öreg szoci tévék voltak a monitorok, s botkormányos, tízcenti vastag billentyűzetek voltak hozzájuk. A Commodore 64 vagy a Pentium korszaka csak jóval ezután jött. Ebből adódóan onnantól fent voltam a neten, hogy az egy átlagember számára elérhető volt. Mivel ebbe nőttem bele, teljesen természetes volt számomra, hogy ott is ismerkedjek, barátkozzak. Az IRC, a Habostorta és az Origo Chat után az első netes társkereső oldalakon is fent voltam. Vagyis bruttó harmincéves tapasztalatom van a hálózatokról, a netes kapcsolatépítésről.
Az IRC – Internet Relay Chat – berkeiben ismertem meg a fiam apját. Amikor ő jó pár évvel később a családi élet küzdelmei helyett inkább egy új kapcsolatban folytatta az életét, belevetettem magam a netes társkeresők világába, s ott találtam rá a következő páromra is. De életem eddigi legmeghatározóbb kapcsolatát is a hálózatnak – már a közösségi médiának – köszönhetem. Két szerelem között pedig, ha nem is folyamatosan, de vissza-visszatérő módszerként, jelen volt az ismerkedős oldalak mindenféle fajtája. A való életben megismert embereken kívül mára bőven meghaladja a netes randijaim száma azt a bizonyos háromszámjegyűt. Beleértve az ötperc alatt elmenekülősőket és a több évig tartó szerelmeket is. S mivel ennyi randihoz igazán mély merítés kell, a levelezések, chatelések száma több ezerre tehető.
Évekig gondolkoztam azon, hogy azt a rengeteg tapasztalatot, módszertant, amit összegyűjtöttem, hogyan adhatnám át másoknak is, hogyan segíthetném vele mások életét is. Különösen akkor foglalkoztatott ez a gondolat, amikor a férfiaktól már sokadjára kaptam azt a visszajelzést, hogy bizony nem csak normális pasit nehéz találni, a női oldalon is komoly gondok vannak. A hölgyek jó része épp úgy nincsen tisztában azzal, mi mindent is kellene előbb magukban rendbe rakni, mielőtt regisztrálják magukat egy-egy ilyen oldalra. Nem tudják, milyen fotókat tegyenek fel magukról, mit írjanak a lapjukra, de legfőképpen, mi alapján szelektáljanak a férfiak között, s hogyan beszélgessenek sikeresen velük. Mit szabad és mit nem a netes ismerkedés első szakaszában, mikor jön el az első randi ideje, s mi történik, ha az mégsem nyert. Mik azok a jelek, amelyek láttán fel kell villannia annak a bizonyos veszélyt jelző piros lámpának, mik a tipikus tünetei annak, hogy jobban járunk, ha azt az ismerkedést inkább gyorsan lezárjuk.
Látva, mekkora teret nyert az életünkben a világháló és hogy ebből adódóan egyre többen próbálkoznak meg a netes társkeresőkkel, de közben elképzelésük sincs arról, hogyan csinálják ezt igazán jól, hogyan sérüljenek közben a legkisebb mértékben, s hogy minden jó szándékuk ellenére mekkora szarvashibákat vétenek, elérkezettnek láttam az időt, hogy kezembe vegyem ezt az ügyet. Mivel alapvetően grafomán ember vagyok, egy évvel ezelőtt megszületett az elhatározás, hogy könyvben írom le a fenti kérdésekre a válaszokat. Körbenézve a piacon, leginkább csak interjúköteteket találtam, de olyant, ami megfogná a nők kezét, s végigvezetné őket ezen a kusza világon, nem nagyon találtam.
Fontos volt számomra, hogy ne egy száraz, elméleti könyv legyen, s ne is olyan, ami megmondja másoknak, hogy ezt csak így és így lehet csinálni. Ezért inkább egy gyakorlati kézikönyv került ki a kezeim közül, amiben együtt végigveszünk minden olyan kérdést, ami a netes társkeresés alatt felmerülhet egy nőben. Megnézzük hozzájuk az összes alternetívát, így a saját ízlésed, értékrended szerint tudsz dönteni a különböző módszerek közül. Mindezeket pedig számos hol vicces, hol kevésbé vicces történettel színesítem, amik velem vagy másokkal estek meg az évek alatt.
