Rendkívül figyelemreméltó az a nyelvi és logikai igazodás, amely a Tisza házi médiájának működését jellemzi. A Kontroll híradása, miszerint Magyar Péter „lecserélt” hét megyei főispánt, tökéletesen mutatja, hogyan simul bele a kormánypropaganda észrevétlenül is egy kiépülő önkényes rendszer logikájába.
A valóságban azonban a hatályos jogszabályok, pontosabban a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény egyértelműen rögzíti, hogy a főispán megbízatása _a miniszterelnök mandátumának lejártával_ a törvény erejénél fogva, _automatikusan megszűnik_. Mivel a választások után új kabinet alakult, ezek a pozíciók már májusban üressé váltak, és a hivatalokat azóta a szakmai vezetők, a főigazgatók irányították. Tehát Magyar Péter nem cserélt le senkit sem, de nyilván a személyi kultuszt kiszolgáló, kézi vezérlést sugalló kifejezés jobban hangzik, mint a száraz jogi automatizmus.
A főispáni tisztség nem személyhez, hanem a kormányhoz kötött. Nem véletlenül hívták őket 2022-ig kormánymegbízottnak, amiből egyenesen következik, hogy ha nincs az a kormány, ami megbízta őket, nincs maga a pozíció sem. Valójában csupán annyi történt, hogy a hetek óta üresen álló székekre a tegnapi Magyar Közlönyben megjelent határozattal mostanra születtek meg az új nevek. Pontosabban csak 7, a másik 13-at még nem sikerült megtalálniuk…
Itt tehát nem történt semmiféle személyi csere vagy politikai leváltás, csupán a megüresedett helyek törvényes betöltése. Az, hogy a pártmédia mégis a „lecserélte” kifejezést használja, hűen tükrözi azt a centralizált szemléletet, amely a jogállami automatizmusok helyett mindent egyetlen személy akarataként és rendkívüli intézkedéseként akar láttatni.
Különösen ironikus a helyzet annak fényében, hogy a Tisza korábban éppen a vármegyei rendszer és az ispáni tisztségek teljes felszámolását ígérte. Ehhez képest a mostani határozatokban még csak szó sincs semmiféle ideiglenességről sem: a hatályos törvényeknek megfelelően szépen kinevezték a saját, határozatlan időre szóló főispánjaikat a helyi igazgatási apparátusokból (például bátaszéki polgármestert vagy NAV-os jogászt). Úgy látszik, a korábban sokat kritizált ispáni székek mégis egészen kényelmesek, ha ők ülhetnek bele. 🙃