2026.07.29. | Közélet & Belpolitika
Július végén új köztéri kampány árasztotta el a magyar utcákat, amely a családjogi törvények megváltoztatását követeli. Az akció mögött álló aHang platform működése és nemzetközi finanszírozási háttere nem ismeretlen a jobboldal előtt.
Az utcai citylight- és óriásplakátokat felvonultató országos (!) köztéri kampány „célja” egy online petíció népszerűsítése. A petíció 2026. június közepe óta aktív, a kampány pedig július 20-án indult el.
A petícióval arra szeretnék rávenni a kormányt, hogy módosítsák az örökbefogadásra vonatkozó jogszabályokat, hogy az azonos nemű párok is egyenlő feltételekkel fogadhassanak örökbe gyermeket Magyarországon.
Hogy a kérésük nem fog süket fülekre találni, arról pedig Magyar Péter már több felszólalásában is tanúbizonyságot tett.
A petíció mögött álló aHang egyébként olyan témákban vette ki már korábban is a részét, mint a pedagógustüntetés, Iványi Gábor egyháza, az akkumulátorgyárak elleni tiltakozások, az augusztus 20-i tűzijátékok eltörlése stb..
A szervezet vezetői aktív résztvevői volták pl. a korábbi ellenzéki előválasztásoknak is, de ami ennél is érdekesebb, hogy az aHang mögött álló Magyarhang Nonprofit Kft. az alapítása óta jelentős pénzügyi támogatásokat kapott Soros György alapítványi hálózatától, az Open Society Foundations (OSF)-től.
A nyilvános nemzetközi adatbázisok és tényfeltáró elemzések szerint a Magyarhang Nonprofit Kft. az elmúlt években összesen 650 000 dollár (mintegy 250 millió forint) értékben kapott célzott támogatásokat az OSF-től szervezeti működésre és digitális infrastruktúra fejlesztésére.
A szervezet bár nem tagadja ezeket a nemzetközi alapítványi forrásokat, de elmondásuk szerint a konkrét hazai politikai akciókat – mint pl. a tanártiltakozásokat vagy a jelenlegi örökbefogadási plakátkampány – természetesen kizárólag hazai mikroadományokból finanszírozzák…
2026.07.09. | Közélet & Belpolitika
Sulyok Tamás, köztársasági elnök ma közleményt adott ki a 17. Alaptörvény-módosítás kapcsán. Mivel sokan nem szeretik a hivatalos, jogi nyelvezetet, összefoglaltam hétköznapibb nyelven az üzenetét.
A közleményben az elnök határozottan leszögezte: a most benyújtott alkotmánymódosítás alapvető pontokon rombolja le a jogállamot, a demokráciát és a független intézmények egyensúlyát.
Az államfő emlékeztet, hogy a köztársasági elnök intézménye kívül áll a parlamenten, a kormányon és a bíróságokon, és nem visel politikai felelősséget. Az a dolga, hogy ellenőrizze a rendszert (fékek és ellensúlyok), de nem hozhat döntéseket a kormány vagy más szervek helyett.
Éppen ezért egész Európában példátlan és felháborító, ami most történik: egy hivatalban lévő köztársasági elnököt tisztán politikai bosszúból, az intézmény függetlenségét sárba tiporva akarnak elmozdítani a helyéről, ráadásul egy olyan módosítással, amit nyíltan, személyre szabottan Sulyok Tamás ellen írtak.
Sulyok Tamás emlékeztetett rá, hogy 1990 óta a köztársasági elnököket mindig ugyanazzal a törvényes eljárással a parlament, vagyis a nép által megválasztott képviselők választották meg, és a hivataluk az elmúlt 36 évben mindig biztonságban volt. Az elnöki függetlenség legfontosabb biztosítéka eddig az volt, hogy egyedül az Alkotmánybíróság foszthatta meg a tisztségétől az államfőt. Erre is csak nagyon komoly okkal volt lehetőség: ha az elnök szándékosan megszegte az Alkotmányt, a törvényeket, vagy bűncselekményt követett el. (És ez egyébként még Göncz Árpád esetében sem történt meg, aki viszont egyértelműen, az alkotmánybíróság által is kimondva megszegte az Alkotmányt, de ezt csak én teszem hozzá.)
Ez a mostani módosítás viszont teljesen szétveri ezt a stabilitást. Ha ezt meglépik, a Sulyok után következő új államfő már nem egy független intézmény vezetője lesz, hanem az őt hatalomba segítő politikai erő bábja és kinevezettje (azaz pont ekkor következik be valójában az, amivel a megvezetett Tisza-szavazók most „érvelnek” a köztársasági elnök ellen, de ez már megint csak az én megjegyzésem). Ezzel a következő köztársasági elnök(ök) a politikai többség foglyává válik: bármikor zsarolható és elmozdítható lesz, ha a működése éppen nem szolgálja az aktuális kormány érdekeit.
Ennek veszélye azonban nemcsak az államfőt fenyegeti. Ez a lépés egy olyan veszélyes lavinát indít el, ahol ezután bármelyik független szerv vezetőjét egyetlen politikai döntéssel ki lehet rúgni, sőt, a képviselők újraválaszthatóságát is önkényesen meg lehet tiltani. Ez nem a jogállam helyreállítása, hanem a teljes hatalomkoncentráció és az önkényuralom. Nyílt csalásra és az alkotmányos szabályok áthágására nem lehet demokráciát építeni.
Az elnök külön üzent a Tisza-kormánynak is: a hatalom hiába hivatkozik a választási győzelmére vagy a nagy felhatalmazására. Semmilyen többség és semmilyen választási siker nem ad jogot arra, hogy egy kormány lábbal tiporja az alapvető emberi jogokat és az alkotmányos elveket.
Ha ezt a tervezetet elfogadják, a rendszerváltás óta felépített, európai értékeken alapuló magyar demokrácia kerül végveszélybe. Sulyok Tamás szerint a helyzet rendkívüli. Egy kiút lehet a nemzetközi szaktekintélynek számító Velencei Bizottság véleménye és annak figyelembe vétele. Ez még talán esély lehet arra, hogy a konfliktust ne nyers erővel, hanem az alkotmányos elvek szerint rendezzék.
Végül az államfő komoly felelősségre intette a politikusokat, a véleményvezéreket és a médiát. Figyelmeztetett, hogy a szavaik és a hergeléseik egy egész társadalom gondolkodását mérgezik meg. Magyarország most egy olyan történelmi fordulóponthoz ért, ahol hosszú időre eldől a jövőnk. Ebben a helyzetben jóvátehetetlen károkat okoz, ha azok, akiknek van szavuk és lehetőségük, elmulasztanak kiállni a demokratikus értékek mellett. A jogállamiság, az emberség és az összefogás olyan értékek, amelyekből nem engedhetünk. A múltbeli – akár valós, akár vélt – sérelmekre hivatkozva senki sem mentesülhet ezen felelősség alól, sőt, épp emiatt kell most még hangosabban kiállni mellettük.
2026.07.07. | Közélet & Belpolitika
A demokrácia legnagyobb tévhite, hogy a kétharmados többség birtokában bármit meg lehet tenni. A Tisza-kormány azzal kampányolt, hogy elszámoltatást hoz, a választóik egy része pedig pont ezért szavazott rájuk. Csakhogy ha egy politikai ígéret törvénytelen, még a legnagyobb szavazati többség sem teszi törvényessé vagy teszi zárójelbe a legalapvetőbb jogelveket. A 17. Alaptörvény-módosítás nem egy legitim politikai lépés, hanem vegytiszta törvénytelenség, és ez nem csupán a magyar közjog, hanem a nemzetközi normák szerint is így van.
A nemzetközi jog és az európai egyezmények egyértelműen kimondják: a személyre szabott, visszaható hatályú jogfosztás és a független intézmények _politikai célú_ lefejezése illegitim (törvénytelen). Ezt a határokon is átnyúló jogi konszenzust nem lehet egy parlamenti gombnyomással semmissé tenni.
Pontosan ezért történelmi léptékű és megbocsáthatatlan az, amit Görög Márta művel.
Egy jogászprofesszornak, egy egyetemi dékánnak az lenne a kutyakötelessége, hogy a jogállam egyetemes, ezeréves alapelveit védje – ha kell, a mindenkori politikai hatalommal szemben is -, úgy, ahogyan azt még a kinevezése előtt a bizottsági meghallgatásán is ígérte.Az, hogy egy elismert jogtudós a parlamentben felállva, aljas módon, politikai propagandával magyarázza a bizonyítványt egy a nemzetközi jogokat is tipró bosszútörvény mellett, a magyar jogásztársadalom legsúlyosabb morális bukása. Nemcsak a saját múltját és korábbi szakmai közösségét árulja el ezzel, hanem magát a jogtudományt is. Az ő asszisztálása a legszomorúbb bizonyíték arra, amikor egy egyetemi rang mögé bújva nem a jogot, hanem a gátlástalan hatalmi technológiát szolgálják ki.
Ez a lépéssorozat mindent felülír, amit eddig a jogalkotásról gondoltunk. Azzal, hogy a Tisza-kormány a megfosztási eljárás automatikus jogkörmegvonását használja arra, hogy Forsthoffer Ágnessel másnap aláírathassák az államfő és a bírák kivégzését, egyértelművé tették: nem a jog szabályai vezetik őket, hanem a nyers politikai erőszak. A hatalom most abban bízik, hogy a (megvezetett) tömeges támogatottság mögé bújva, az elnöki jogkörök ideiglenes megbénításával egyetlen nap alatt, egy előre kitervelt alkotmányos puccsal gázolhat át az államfőn és az Alkotmánybíróságon.
A helyzet abszurditását mutatja, hogy mára már a Soros-szervezetek is a fékek és egyensúlyok védelmében tiltakoznak a parlamentnél, mert ezt a tempót már ők is túlzásnak tartják.
Csütörtök este hat órakor a Sándor-palotánál, majd a módosítás hatálybalépésének napján újra ki kell állni az országért. Semmilyen politikai hergelés vagy a választók megvezetésére használt üres demagógia nem szolgálhat mentségül arra, hogy a szemünk előtt bontsák le a jogállami kereteket és az alkotmányos rendet. Nem fogjuk szó nélkül nézni, hogy a választási győzelem mögé bújva valósítsák meg ezt a gátlástalan önkényt. Ha Sulyok Tamás kitart, és az Alkotmánybíróság elé viszi ezt az európai normákkal is szembemenő őrületet, akkor van esély megállítani ezt a valódi diktatúrát.
2026.07.04. | Közélet & Belpolitika
Ez nem egyszerűen egy újabb politikai vita vagy határátlépés: ez a rendszerváltás óta felépített magyar demokrácia nyílt és hivatalos felszámolása. Azzal, hogy politikai bosszúból eltávolítják a jogszerűen megválasztott köztársasági elnököt, megbénítják az Alkotmánybíróságot, és egyetlen tollvonással ellehetetlenítik a jelenlegi ellenzéki képviselők több mint felének az újraindulását, a Tisza-kormány átlépte a Rubicont.
Ez a lépés egyértelmű üzenet minden magyar állampolgárnak: ha a hatalom megteheti, hogy megsemmisíti az államfőt, a legfőbb bírói testületet és a parlamenti ellenzéket, akkor mostantól ebben az országban bárkivel, bármikor, bármit meg lehet tenni.
Érdemes egy pillanatra félretenni a pártpolitikai szimpátiát, egy lépést hátrébb lépnie még a Tiszára szavazóknak is, és megnézni a puszta tényeket:
Az elmúlt harminchat évben, a tíz parlamenti ciklus alatt hatszor volt kétharmados felhatalmazása a mindenkori kormánynak Magyarországon. Azonban az eddigi évtizedekben még a legnagyobb hatalmú többségnek sem jutott soha eszébe, hogy puccsszerűen elmozdítsa a köztársasági elnököt, hogy lefejezze az Alkotmánybíróságot, vagy hogy adminisztratív eszközökkel egyszerűen kizárja a politikai versenytársait a demokratikus választásokból. Ilyen gátlástalanságra még a leghevesebb politikai csaták idején sem volt példa.
Ez az alkotmánymódosítás már nem a kormányzásról szól, hanem a totális önkényuralom bevezetéséről. Ki kell mondani: ami most történik, az a harmadik magyar köztársaság halotti bizonyítványának kiállítása.
Ha ezt megszavazzák – márpedig ne legyen kétségünk benne, hogy a ~140 báb meg fogja, s örök életükben szégyenbélyegként hordozhatják majd -, azon a napon Magyarországon megszűnik a demokrácia, és belépünk a nyílt diktatúra, az újabb egypártrendszeri önkényuralom világába, ahol a jog többé nem a polgárokat védi a hatalomtól, hanem a hatalmat védi a saját népétől.
2026.07.02. | Közélet & Belpolitika
Már az óellenzék is, majd „méltó” utódjuk, a Tisza is komplett hergelési kampányt épített fel a vármegyék ellen, azt ígérve, hogy hatalomra kerülésük után azonnal eltörlik ezt a „feudális csökevényt”, és a mai posztjuk után láthatólag továbbra sem tettek le az általuk gerjesztett proli indulatok kielégítéséről.
Ez a hergelés ugye tudatosan arra játszik, hogy az emberek többsége ma már nem ismeri a szó valós jelentését. A vármegye ugyanis pont az ellenkezőjét jelenti annak, amivel most riogatnak. No, persze, a történelmi kontextus mellőzésével könnyű egyoldalú, negatív jelentéstartalmat felépíteni a fogalom köré.
A Szent István által alapított államban a vármegye ezer éven át, egészen a kommunisták hatalamra jutásáig, azaz 1949-ig bizony nem a jobbágyságot vagy az elnyomást szimbolizálta, hanem épp a helyi önkormányzatiság és a mindenkori központi egyeduralommal szembeni nemzeti ellenállás legfőbb jogi bástyáját alkotta.
Amikor a Habsburgok abszolutizmust akartak rákényszeríteni az országra, a vármegyék jelentették azt a védvonalat, amely egyszerűen megtagadta a Bécsből diktált, törvénytelen központi parancsok végrehajtását, megvédve ezzel a helyi közösségek szabadságjogait és autonómiáját.
A reformkorban pedig éppen a vármegyei gyűlések váltak a modernizáció és a polgári fejlődés igazi laboratóriumaivá. A vidéki Magyarország ezeken a fórumokon vitatta meg a haladó eszméket, és a megyék küldték a nemzet olyan zsenijeit az országgyűlésbe, mint Deák Ferenc vagy Kossuth Lajos, akiket szigorú utasításokkal köteleztek a nemzeti reformok kikényszerítésére.
A történelmi valóság tehát az, hogy a „vár” szócskát nem a modernizáció vagy a haladás jegyében radírozták ki az elnevezésből, hanem a Rákosi-féle kommunista diktatúra tette meg az 1949-es szovjet mintájú alkotmánnyal. A sztálini elnyomásnak ugyanis pontosan az volt a célja, hogy felszámoljon minden történelmi identitást, megszüntesse a helyi autonómiát, és a megyéket a központi pártakarat arctalan, engedelmes végrehajtó gépezetévé szürkítse el, pont úgy, ahogy a vallásüldözéssel is igyekeztek elvágni minket a múltunktól és az összetartozásunktól.
Amikor a korábbi kormány 2023-ban visszaállította a vármegye elnevezést, nem egy új politikai szlogent talált ki, hanem a Rákosi-korszak egyik legrombolóbb szimbolikus örökségét javította ki, egy ezeréves államszervezési hagyomány előtt törlesztve az adósságot.
A Tisza által hirdetett visszanevezési terv ráadásul a spórolás és a racionalitás hamis álcája mögé bújik, miközben valójában éppen egy ilyen lépés jelentené a legértelmetlenebb politikai pénzpazarlást. Az, hogy pusztán kampánycélokból újra át kellene írni a teljes állami informatikai rendszert, le kellene cserélni az összes hivatali táblát, pecsétet és hivatalos dokumentációt, milliárdos felesleges kiadást verne rá a magyar adófizetőkre, pusztán azért, hogy egy alig bő három évig tartó történelmi igazságtételt megsemmisítsenek.
Amíg a lengyelek a vajdaságaikkal, a németek a tartományi rendszerükkel büszkén és természetesen őrzik a saját tradícióikat, addig nálunk az évek óta tartó hergelés eredményeként sokan amellett kampányolnak, hogy a közigazgatás elnevezéseiben hivatalosan is restaurálják a legsötétebb bolsevik diktatúra nómenklatúráját.
A vármegye a magyar történelemben soha nem az elnyomást, hanem a központi önkénnyel szembeni védelmet jelentette. Fontos lenne, hogy a politikai haszonszerzés helyett végre megértsük ennek az ezeréves nemzeti identitásnak a súlyát, és ne asszisztáljunk a saját múltunk kiradírozásához a haladás hamis ígéretével. Nem hiszem, hogy az lenne a haladás, hogy Magyar Péter Rákosi és a kommunizmus nyomdokaiba lépve ismét megszünteti a vármegyerendszert.
2026.06.28. | Közélet & Belpolitika
Orbán Anita egy radikális lépéssel egyszerre 37 külképviselet-vezetőt (nagykövetet, misszióvezetőt) hívott vissza. A 37 visszahívott közül a Telex külön kiemelte még a címben is a Bogotába (Kolumbia) akkreditált nagykövetet, hozzátéve, hogy ő Orbán Viktor unokatestvére. Mert hát ugye az a csúnya nepotizmus, uram-bátyám rendszer az Orbán-kormány idején.
A gond az, hogy a külön címben is kiemelt nagykövetasszony neve Vitézy Zsófia, aki nem mellesleg történetesen a Tisza közlekedési miniszterének, Vitézy Dávidnak a testvére. (És ez nem csak a szalagcímből maradt le, a cikk későbbi részében is milyen hallgat róla a Telex.)
Erről a jóval közelebbi rokoni szálról persze kényelmetlen lenne a szalagcímekben, meg egyáltalán beszámolni, hiszen az némileg rontaná „az előző rendszer felszámolásáról” szóló üzenetet, és kínos kérdéseket szülne a saját miniszterük fideszes, jobboldali múltja kapcsán, miközben ezerszer is elhangzott a kampányuk során, hogy velük vége az „uram-bátyám rendszernek”, nem rokonok, barátok kapnak pozíciókat, és még csak véletlenül sem kerülhetnek a köreikbe korábbi vezető tisztségviselők, fideszesek, óellenzékiek…
Ezzel szemben mit látunk? Miközben a kampányban az uram-bátyám rendszer – jelentsen ez bármit is a hergelésen túl – felszámolását és a politikai múlttal rendelkezők kihagyását ígérték, a kormányzati pozíciók szétosztásakor menetrendszerűen köszöntek vissza a fideszes múlt, a klasszikus óbaloldali elit ismert arcai, sőt a közvetlen rokonok is. Ott van mindjárt maga a miniszterelnök, Magyar Péter, egykori állami pozíciók halmozója és haszonélvezője. Kormányfő-helyettese és külügyminisztere, Orbán Anita a második és harmadik Orbán-kormány idején utazó nagykövetként szolgálta a rendszert, míg a külügyi államtitkára az a Breuer Klára lett, aki korábban fideszes nagykövet és fideszes külügyminiszteri kabinetfőnök volt.
A Miniszterelnökséget vezető Ruff Bálint a klasszikus MSZP-SZDSZ kormányzati világ volt kabinetfőnöke és kampányguruja, a honvédelmi tárcát a Fidesz-kormány volt vezérkari főnöke, Ruszin-Szendi Romulusz vezeti, a Honvéd Vezérkar élére pedig a Fidesz korábbi athéni nagykövetét és ex-vezérkarifőnök-helyettesét, Dr. Sándor Zsoltot nevezték ki. A közlekedést az a Vitézy Dávid irányítja, aki a Fidesz-kormány közlekedési államtitkára és kormánybiztosa volt, a pénzügyeket az egykori Orbán-kormány alatt szintén államtitkár, Kármán András irányítja, míg az energetikáért az MVM volt fideszes stratégiai igazgatója, Tótth András felel. A párt alelnöki székében ülő Radnai Márk családja a NER milliárdos állami színházi tenderein hízott.
Az óbaloldali újrahasznosítás is teljes gőzzel dübörög: az élő környezetért felelős miniszter az a Gajdos László lett, aki korábban az MSZP országgyűlési képviselője és polgármestere volt. A kormányzati pozíciókban és a szakértői hátországban pedig ott nyüzsög a régi balliberális és óellenzéki garnitúra: Lannert Judit személyében a Gyurcsány- és Bajnai-korszak liberális oktatáspolitikájának legfőbb háttérembere kapta meg a gyermek- és oktatásügyi tárcát; a társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a pécsi óbaloldali (MSZP-DK-s) városvezetés szellemi holdudvarából érkező Heidl György lett; a sportállamtitkári székbe a balliberális sajtó (24.hu) ismert újságíróját, Kálnoki-Kiss Attilát ültették. A szakpolitikai és elemzői hátteret pedig olyan régi motorosok biztosítják, mint a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok egykori háttérembere, a Policy Solutions-ös Dr. Bíró-Nagy András.
Ami pedig a nepotizmust illeti, a reflexek azonnal működésbe léptek: Magyar Péter kabinetfőnöke az a Velkey György László lett, aki a fideszes világban beágyazott Bethesda kórházigazgató fia; az igazságügyi tárca élére első körben saját sógorát, Melléthei-Barna Mártont jelölte; Pécsen pedig az az óbaloldali Ruzsa Csaba alpolgármester jelent meg a holdudvarban, akinek a testvére, Ruzsa Diána is természetesen azonnal képviselőjelölti helyet kapott az országgyűlésben.
De azért szalagcímbe azt kell leírni, hogy Orbán Viktor unokatestvére…
